Halálra ítélve

“Tizenkét órától három óráig sötétség lett az egész földön. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt.” (Lk 23,44-45)

Image by Raheel Shakeel from Pixabay

Hitünk és reménységünk alapja egy ember, Jézus Krisztus élete. Bár sok különös, vagy akár hihetetlen dolgot olvashatunk a Bibliában az ő életéről, kezdve fogantatásától, csodáin át, bűntelenségéig, halála nem tartozik ezek közé a dolgok közé. Nem nehéz elhinni, hogy valakit halálra ítélnek és az ítéletet vére is hajtják rajta. Történelemből tanulhattuk, hogy Spartacust a fellázadó rabszolgát és követőit hogyan feszítették keresztre elrettentő büntetésként a rómaiak. Jézus halálra ítélten született. Ebben azonban senki sem talált kivetnivalót. Mindenki halálra ítélve születik. Sokszor szeretnénk, ha lehetne kivételt tenni, hogyha esetleg valaki visszajöhetne.

Pedig a Biblia azt tanítja ez így nem természetes. Halált Isten nem teremtett a világba, az bele került. A Szentírás pedig azt is elmondja, hogyan. Az ember lázadásával. Nem igazságtalanul, hiszen Isten éppen arra figyelmeztette az embert, hogy szembe fordulhat akaratával, de akkor meg kell halnia. A halál tehát egyidős az ember lázadásával, azaz bűnével. A bűn következménye, annak büntetése. Jézusról azonban azt állítja a Biblia, hogy nem követett el bűnt. Sokak számára ez elfogadhatóbb, mint hogy a vizet borrá változtatta. Pedig nem csak a gyilkosság, vagy a házasságtörés, esetleg lopás számít bűnnek. Bűn a hazug szó, vagy indulatos gondolat, a bűnös szenvedély, és az ügyeskedő nyerészkedés is. Jézusnak nem volt bűne. Mindig azt tette, ami Isten akarata szerint való volt, és ami a legjobb volt a másik embernek is. Szerette Isten és felebarátját. Vele igazán lehetett volna kivételt tenni, az lett volna az igazságos.

Jézus halála nem is volt „hétköznapi” halál. Sötétség, földrengés és jelek kísérték. Ő nem magáért halt. Nem a saját bűnei miatt. Értünk halt, hogy Isten igazságának, aki gyűlöli a bűnt, eleget tegyen. Kifizette a bennünket terhelő adóslevelet, amit napról-napra, bűnről-bűnre gyarapítunk.

Enélkül elvesztünk. Benne életet kaptunk.

Ámen

Dicsérd lelkem Istenedet, Ki úgy szeretett tégedet, Hogy szent Fia kint szenvedett, Éretted megfeszíttetett.

Keresztfán bűnödért hala, Ő szent vérével áldoza, Halál tőriből oldoza, Pokoltól megszabadíta.

Mert az Isten őtet tevé, Ki bűnt nem tud vala, bűnné, Hogy mi lennénk ő általa Az Istennek igazsága.

336 dics 1-3.