Egy asztalnál Jézussal

“Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a páskavacsorát. Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt.” (Lk 22,13-14)

Az utolsó vacsorán gyors számvetést végezve is, legalább 13-an voltak együtt, bár ez a szám minden bizonnyal ennél nagyobb volt. Ünnepelni ugyanis együtt jó. A járvány megjelenése óta, a bevezetett rendelkezések miatt, családunkban két születésnap megünneplését kellett elhalasztanunk, remélhetőleg csak egy kevés időre. Ilyenkor értékeli az ember igazán azokat a néha csak átlagosnak tartott, de valójában békés és kegyelemteljes napokat, amikor az élet haladhat a normális medrében. Rádöbbenünk, hogy találkozásaink, melyeket sokszor csak halasztgatunk, lemondunk vagy időnként lekésünk, sokkal többet jelentenek néhány egymásnak mondott szónál. Amit a hétköznapi élet természetes részének tekintünk éltető erő. Olyanok, mint a vitaminok, amikre csak akkor figyelünk oda, ha hiányoznak. Ilyen ünnepi találkozás volt az utolsó vacsora is. Jézus és tanítványai egy asztalhoz telepedtek, hogy ünnepeljenek együtt. Visszaemlékeztek Isten csodálatos szabadítására, amikor kiszabadította népét az egyiptomi rabszolgaságból.

Ilyen ünnep a mi úrvacsoránk is. Jézus asztalt terít, mindent elkészített és együtt van velünk. Akárcsak akkor nagycsütörtökön. De ennél több is történik. A mi úrvacsoránk nem csupán emlékezés. Az egy asztal és az egy hit tesz bennünket egy házzá, egyházzá. Az egy asztal, az úrasztala által Jézussal vagyunk közösségben. Épp, mint egy születésnap ünneplésénél. Akkor sem azt ünnepeljük csupán, hogy épp évfordulója van valaki születésének, hanem azt, hogy együtt vagyunk, és hogy összetartozunk. Az úrvacsorában sem csak visszaemlékezünk a nagypénteki kereszthalálra, hanem a feltámadt Úrral és gyülekezeti családunkkal együtt ünneplünk. Megváltásunk ünnepe az úrvacsora. Igazi örömünnep, hogy Jézus minket megváltott, bűneinket eltörölte és egy új népet hívott el magának.

Most, amikor távol kell maradnunk gyülekezeti közösségünktől, lehetőséget kapunk arra, hogy jobban megértsük, mit vesztettünk el. De nem kell távol maradnunk Jézustól, akit nem állítanak meg bezárt ajtók sem! Ünnepeljünk vele!

Isten néha ilyen különös módon tanít bennünket. Figyeljünk oda rá, hogy amikor újra együtt lehetünk az egy asztalnál, nagyobb örömben lehessen részünk.

Ámen

Kihívott minden népből egy lelki népet itt,
Kit egy Úr, egy keresztség és egy hit egyesít.
Csak egy nevet magasztal, csak egy cél vonja őt,
És egy terített asztal ád néki új erőt.

392.dics

One thought on “Egy asztalnál Jézussal

Comments are closed.