Advent 3.

“A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog.” (Ézsaiás 9,1)

Az esztendő legsötétebb hat hetéből, négy esik adventre. Ebben az időszakban egyre rövidülnek a nappalok, egészen december 21-ig, amikor az év legrövidebb nappala és leghosszabb éjszakája van. A téli napfordulót követően, alig észrevehetően, de ismét hosszabbodnak a napok. Lassan a sötétség uralmát legyőzi a világosság. Nem csoda hát, hogy a régiek, akiknek nem állt rendelkezésére villanykapcsoló és kimeríthetetlennek tűnő energia és fényforrás, nagy jelentőséget tulajdonítottak ennek a csillagászati eseménynek. A sötétség felett győzedelmeskedik a világosság, és az ember fellélegezhet. Reménység gyúlhat, hogy ismét lesz tavasz, a tél egyszer véget ér, az élet győz a halál felett. Ezekkel a gondolatokkal hosszú évszázadokon keresztül emberi generációk sora tudott azonosulni és még ma is tud, néhány szélsőséges kivételtől eltekintve. (Legalább is az északi féltekén.) Ennek a várakozásnak az ideje az advent. Múljon a sötét, és ragyogjon fel a világosság. Nem csak a nappali órák és percek számában, hanem az emberi életekben, emberi szívekben. Azzal is szembesülnünk kell, ilyenkor, hogy sokszor valóban nagy sötétségben járunk, függetlenül attól, hogy mennyit süt a nap. Külső sötétségként borul ránk a bizonytalan jelen és félelmes jövő. Kitől féljünk, kit engedjünk magunkhoz közel? Merre halad a gazdaság, miből fogunk megélni? A nyugodt napokat mikor váltja fel valami félelmes, és mikor lesz vége annak ami most gyötör? És belső homályba borítanak bennünket saját küzdelmeink. Azok, akiktől bocsánatot kellene kérnünk, de nem tudjuk, hol kezdjük. Azok, akik bocsánatot kellene, hogy kérjenek tőlünk. A bizonytalanság, hogy mit is kezdjem az életemmel, és az a bizonytalanság, hogy talán máshogyan kellett volna élni. A régi levetkőzhetetlen rossz szokások és az elhatározások, amik aztán szalmaláng életűek maradnak. Fel-fel villanó fényecskék, amik nem tudják elűzni a homályt. Milyen bátorító ebben a valóságban Ézsaiás próféciája, a felragyogó világosság! Gyermekeinknek szoktuk mondani, amikor félnének a sötétben, hogy semmi nincs ott, ami ne lett volna ott világosban is. Valóban, a világosság, amit Jézus Krisztus hozott el a világban és a mi életünkbe is hozhat, nem törli el egy csapásra a sötétségben meglévő terheinket. Isten Jézus Krisztusban nekünk ajándékozott világossága, mégis nagy változást hozhat az életünkbe. 

Először is minden ott van a világosságban, ami a sötétségben volt, mégis mennyivel másabb látni terheinket, fájdalmainkat és félelmeinket színről-színre. Sokszor egy-egy árny milyen félelmetes, de ezt a félelmet egy kis fény is képes eloszlatni. Jézus Krisztus által az életünket végre olyannak láthatjuk amilyen valójában. A rosszat rossznak, a jót jónak, a szépet szépnek és a visszataszítót visszataszítónak. Mennyivel másabb ez, mint bolhából elefántot csinálni, megbotlani a sötétben, vagy éppen észre sem venni a homályban leselkedő veszedelmet. 

Másodszor, ha nem is tűnnek el egy csapásra a gondok, ahogy lelki énekünkben énekeljük: „segít hordani, ott van Ő”. Oswald Chambers írja: „Isten soha nem kényszerít. Néha szeretnénk, ha kényszerítene, máskor megint, ha békén hagyna. De ha Isten akarata uralomra jut bennünk, akkor minden kényszernek vége! Amint szabad elhatározásunkból engedelmeskedünk Istennek, megmozdítja érdekünkben a legtávolabbi csillagot és a legkisebb homokszemet is, hogy mindenható hatalmával segítsen rajtunk.” Jézus Krisztusban Isten igaz ismeretének világossága ragyog fel nekünk. Általa tudhatjuk, hogy Isten szeret és, hogy kapcsolatban akar velünk lenni. 

Harmadszor, Jézus Krisztus a világ világossága, aki majd egykoron végleg legyőzi a sötétség erőit. Eltörli a Gonosz hatalmának utolsó foszlányait is. Örökkévaló reménység ez, ami távolabbra lát, mint a homály földjének határa. 

Kedves Testvérem! Ha nem lenne reménységünk, és hitünk, hogy Isten szeretete teszi világossá életünket, akkor már régen összeroskadtunk volna, maga alá temetett volna a kétségbeesés, a szorongás. Ahogy nő a sötétség, hosszabbodnak az éjszakák és rövidül a nappal, ne hagyjon el bennünket Krisztus világossága! Ámen.