Amikor Jézus elmondta parancsait a tizenkét tanítványnak, továbbment onnan, hogy tanítson és igét hirdessen a városokban. János pedig, amikor hallott a börtönben Krisztus cselekedeteiről, elküldte tanítványait, és megkérdezte tőle: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?Jézus így válaszolt nekik: Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem. (Máté 11,1-6)
Advent a várakozás és felkészülés ideje. Bár az a tapasztalatom, hogy korunkban a várakozást felváltotta, a rohanás és a belső felkészülést elvakítja a díszek kavalkádja. Közhelyes talán ez a megállapítás és talán minden korszakra igaz. Könnyebb az embernek azzal foglalkoznia, amit lát, mint azzal a belső valósággal, amivel néha nehéz számot vetni. Azzal, hogy ki-ki hányadán áll az életével, rendben vannak-e emberi kapcsolatai és karácsonyról lévén szó, hogyan áll az Isten színe előtt? Talán ebben az évben különösen is magunkénak érezhetjük: mást vártunk. Mást vártunk ettől az évtől. Voltak terveink, reménységünk, céljaink, vagy csak egy nyugodtnak tűnő út előttünk, amiről azt hittük végig járhatjuk. Tesszük, amit kell és történnek a dolgok a megszokott rendjükben. De a dolgok rendje felborult. Mi lesz? Mi volt? És mindez miért? Keresztelő János kérdése Jézushoz, talán más okokból de hasonló kétségeket fogalmaz meg. Mást várjunk? Vagy te vagy az, akiről korábban én magam is azt mondtam: „Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1,29)
Mi mást vártunk. Az vártuk, hogy elmúlik a járvány. Azt vártuk, hogy jobbra fordul az életünk. Azt váruk, hogy meggyógyul szerettünk, hazajön a kórházból, felkel a betegágyból. Azt vártuk, hogy rendbe jön a házasságunk, hogy kibékülünk testvérünkkel, rendben lesz a munkahelyünk, hogy Isten megbünteti a gonoszokat, és megjutalmazza a jókat. Azt váruk, hogy ha Isten velünk, akkor senki sem lehet ellenünk. Mást vártunk.
Azt várunk csak, hogy a vakok lássanak, a bénák járjanak, leprások tisztuljanak, süketek halljanak és a halottak támadjanak fel, a szegényeknek pedig hirdettessen az evangélium.
Kedves testvérem! Nem kell megijedni, ha mást vártál. Keresztelő János is mást várt. A börtön mélyéről, ebből a szorult és végül végzetesnek bizonyuló élethelyzetből fordult Jézushoz ezzel a kétségével.
Advent ennek az ideje. Készülődésé, amiben nem csak kívülről csinosítjuk az otthonunkat, hanem belülről is elszámolunk magunkkal. Azzal is, hogy ha így van, kimondjuk, mi mást vártunk. Nem úgy van minden, ahogy gondoltuk, hogy történnie kellett volna. Mintha Isten elfeledkezett volna rólunk. Advent a kérdezés ideje, a vajúdásé, hogy Karácsony a születés örömünnepe lehessen.
Jézus nem ad egyszerű választ, hogy igen, én vagyok. Helyette rámutat a gyümölcsökre, amik munkája nyomán teremnek. Ezzel nem a kétségben hagyja János, hanem azt mondja el neki szelíden, hogy „a hiba az ő készülékében van”. Vagyis éppen az történik, ami az ősi próféciában szerepelt. János várt mást. Hogy miért, azt nem tudjuk. Azt viszont ebből észrevehetjük, hogy ha olyasvalaki, mint Keresztelő János, aki kétségtelenül figyelt Isten szavára ilyen kétségekkel küzdött, akkor nekünk még jobban kel figyelnünk, hogy el ne tévelyedjünk! Mást kell várnunk! Istenre kell figyelnünk, hogy mi is az Ő terve velünk és a világgal. Jézus Krisztusban éppen erre a kérdésre kapunk minden időben érvényes választ. Karácsony Istennek erről a szándékáról szól és arról, hogy milyen komolyan gondolta Ő, hogy a világot szereti. Legyen az idei különös advent annak az időszaka, hogy ha kényszerűségből is, de belső csendben arra figyeljünk, vajon Isten mit akar mondani nekünk. Ne arra, hogy mi mit szeretnénk. Nem könnyű feladat, mert már a kisgyermek is Karácsonykor kérésekkel fordul a „Jézuskához”. Mi legyünk annyival éberebbek, hogy az ajándékban nem kételkedve, arra legyünk kíváncsiak, hogy az aki minket Karácsonykor megajándékoz, miért adja nekünk Egyszülött Fiát. Így az idei advent is lehet szorongásból lehetőség. Ámen.